HAZAY ANNAMÁRIA ÉS HAZAY TÍMEA HONLAPJAKISGYERMEKKORI ZENEI NEVELÉS A SZÜLETÉSTŐL A KODÁLYI ELVEK ALAPJÁN
   
 
 
Hírek, újdonságok arrow Cikkek, olvasnivalók arrow Gyermekgúnyában - Baba Patika, 2007. májusi szám  
 
 
Hírek, újdonságok
A Ringatóról
Csicsergő énekes óvoda
Magunkról
Foglalkozások helye, ideje
Áraink
Cikkek, olvasnivalók
Dalok, mondókák
Galéria
Kapcsolat
Partner oldalak
Értesítő - Levelezőlisták
Kárpátifotó




Ajánlom a ringatót
2007. október 06. szombat 20:24

Elgondolkodtató a kérdés: a mostani szülőnemzedék hogyan tudná jobban kiépíteni, megtartani a bizalmi kapcsolatot a gyermekével. Ahhoz nem fér kétség, hogy mi, szülők szeretjük csemetéinket. Persze szükségünk van még néhány „jó barátra”: türelemre, időre, odafigyelésre, megértésre…

Mielőtt mélyebben elmerülnénk a részletekbe, bújjunk ismét „gyerekgúnyába”! Gondolatban utazzunk vissza gyermekkorunkba. Emlékezzünk azokra az időkre, amikor még mentesek voltunk a számtalan TV-csatorna csillogó-villogó világától, sőt hétfőként „mákos” volt a képernyő. Számítógépekről csak hébe-hóba beszéltek, és a mobiltelefon is csak utópisztikus képként jelent meg gondolatainkban. Én is megtettem. Lehunytam szemem és sorra jöttek az emlékek. A hétfők társasjátékai, a jókedvûen, dalolósan együtt elkészített vacsorák, a bárányhimlős hetek fantasztikus órái, amikor édesanyám soha ki nem merülő türelemmel talált ki új és új játékokat, meséket. Hallom nagyapám búgó hangját, ahogy ölébe vett és számtalan verset, mondókát, játékos dalocskát szedett elő emlékezetéből, az én szórakoztatásomra.
Nos? Ott vagy? Látod azt a felnőttet magad mellett, aki maga volt a két lábon járó meseláda, a ringató-játszó-daloló? Vagy nem volt hozzá szerencséd? Sokan vannak közöttünk, akiknek nélkülözni kellett őt. Talán emiatt borongós a kedvük olyan sokszor, emiatt keresnek valamit egész életükben, ami boldogságot, fényt és erőt hozna… hátha azok közé tartozol, akinek a régi szép pillanatok sokat jelentenek!

Adásszünet híján

Most térjünk vissza a jelenbe. A mi gyermekeinknek már nem jut adásszünet, s ha jutna is, akkor sem töltené zavartalanul ezt az időt együtt a család, mert valaki biztosan a számítógéphez ülne. Ha valahogy mégis elkezdődhetne egy játék, akkor szólna a telefon. Az újabb és újabb technikai csodák használata miatt fogynak, egyre fogynak azok a soha nem pótolható percek, amelyekkel megalapozhatnánk gyermekeink érzelmi biztonságát. Enélkül pedig védtelenebbek lesznek azon az úton, amelyet később önállóan kell megtenniük.
Mi, szülők boldog gyermekeket szeretnénk nevelni - csak a tájékozódási pontokat veszítettük el. Elterelődött a figyelmünk a „lélektantól”, amit eddig olyan ügyesen és spontán alkalmaztunk, másrészt leszûkült a tér és az idő, amiben gyermekeinkkel foglalkozunk. Gombamód szaporodnak a különféle fejlesztő foglalkozások, játszóházak is, s a ma édesanyái még el is hiszik, hogy már pár hónapos kortól fejlesztésre van szükség.

Önfeledt együttlét

Mi történt velünk? Tán már nem bízunk magunkban? Azt gondoljuk, akkor teszünk meg mindent, ha folyton „fejlesztjük” csöppségeinket? Dehogy! Nekik ránk és a szeretetünkre van szükségük! Az olyan percekre, órákra, amikor megengedjük, hogy megálljon az idő, hogy önfeledten énekelhessünk, játszhassunk, beszélgethessünk, simogathassunk, höcögtethessünk, altathassunk, hintáztathassunk, ölelkezhessünk. Mert számukra ez az igazi játék, nem a kézben fogható „eszköz”.
Fontos, hogy a gyermek a hozzá érzelmileg legközelebb álló felnőttel élje át ezt az örömöt, mivel az első életszakaszt az egyszemélyes kötődés jellemzi. Birtokunkban van a hangszalagunk, a biztonságot adó kezünk, amit sosem hagyunk otthon. Az élet sok területén ötletet adhatnak nekünk a szórakozásra, ha úgy tetszik: „fejlesztésre”.

Dudorászva, énekelve

A zenén keresztül például olyan gátlások alól szabadulunk föl, amelyek hátráltatják a harmonikus kapcsolatok kialakulását. Ezt Kodály Zoltán igen hamar felismerte. Mit is mond ő? „Az anya nem csak testét adja gyermekének, lelkét is a magáéból építi fel.”
A zenepedagógus örökérvényû összegzése, és munkássága azt az üzenetet is hordozza, hogy rajtunk múlik, milyen kötelék fog gyermekeinkhez fûzni. Ragadjuk meg a lehetőségét és építsük ki a bizalomra épülő kapcsolatot egészen az újszülött kortól. És mivel mással, ha nem a régmúlt idők népi hagyományaiból merített kapcsolatteremtő játékokkal, énekekkel?
Tudják, hogy az az édesanya, aki sokat dudorászik, énekelget (sokszor még a házimunka során is), nyugodtabb, türelmesebb? Persze sokan azt gondolhatják, hogy „ha egyszer nincs hangom, akkor miért énekeljek?” Nem az énekhang tisztasága fontos, hanem az az egyszemélyes játék, ami biztonságot ad, felszabadít, gátlást, szorongást old, és családot épít.
Mindegyikünkben ott lakik a világ legzseniálisabb fejlesztője! Keressük meg magunkban, legyünk rá büszkék, és hagyjuk őt „mûködni”! Ha egyedül nem megy, akkor kis segítséggel. Csak jól körül kell nézni, honnan kapjuk valóban a segítséget. Ebben szeretnénk ötleteket adni.

Dr. Hajdúné HazayAnnamária
Fejlesztő és zenepedagógus

 

 

A Ringató központi honlapja: www.ringato.hu
© 2013 MEDNEXUS Kft - designed & powered by Scenic Webdesign